Szerb történész munkája jelent meg az 1944-es vajdasági vérengzésről. Dr. Alekszandar Kaszas: Madari u Vojvodini 1941-1946 /Filozofski Fakultet, Novi Sad, 1996/ című könyvében, mint a hasonló kérdésekkel foglalkozó szerb történelmi munkákban, az ideológiának jut döntő szerep, ismereti a művet Burányi Nándor, háttérbe szorítva a tudományos tárgyilagosságot. Az 1942-es újvidéki vérengzést a magyar hatóságok elítélték, a tettesek ellen bírósági tárgyalás folyt. Nem igaz Kaszas minősítése, hogy az csak bohózat volt, továbbá az sem, hogy a bűnösöket repülőgépen szöktették meg. Ismeretes, hogy az 1944-es magyarellenes vérengzésért senkit sem vontak felelősségre. Ugyancsak téves a razzia végrehajtásának elhatározásán jelen levők névsora, de Kaszas minősítése /Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter, Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök németbarát volt/ sem állja meg a helyét. Dr. Alekszandar Kaszas szerint ami 1942 januárjában történt, annak "népirtás és tömeges vérengzés jellege volt, s ezekért közvetlenül a magyar állam volt a felelős", az 1944-ben történtek, mintegy húszezer magyar meggyilkolása "a háborús bűnösöknek és a megszállókkal együttműködőknek a likvidálása volt, amire nem volt mindig megfelelő bírósági fedezet és bizonyíték, amelyekben előfordultak személyes leszámolások és visszavágások, ugyanígy a magyar kisebbség kollektív felelősségének hangsúlyozása a háborúban elkövetett gonosztettekért, az ártatlan lakosság kínszenvedése stb." Az 1944-ben történtekről tehát ötven év múlva sem tudnak hiteles képet nyújtani. /Burány Nándor: A titok marad a föld alatt? = Magyar Szó (Újvidék), ápr. 19. 10. p./
